Miért tapasztalnak légzési nehézséget a szarvasmarhák és a juhok a gazdaságokban?
A közelmúltban az állattenyésztés-egészségügyi szakértők kiadtak egy mélyreható{0}}elemző jelentést, amely feltárja a szarvasmarhák és juhok légúti megbetegedésének összetett okait,-különösen a szarvasmarhák légúti betegség szindrómáját (BRD) és a juhok tüdőgyulladását,{2}}amelyek régóta sújtják a globális állattenyésztési ágazatot. A jelentés rámutat arra, hogy a betegséget nem egyetlen kórokozó okozza, hanem egy "betegségkomplexum", amely a gazdaszervezet, a környezet és a kórokozó közötti kölcsönhatásokból ered. Jelentős morbiditási és mortalitási okozójává vált a hízómarhák, valamint a globális tej- és juhtenyésztési ágazatokban, ami jelentős gazdasági veszteségeket okozott.
A légúti betegségek összetettsége
Iparági szakértők megjegyzik, hogy a légúti megbetegedések farmokon történő kitörése általában több tényező eredménye.
"Az állat immunállapota, a környezet és a farmon keringő kórokozók egyaránt meghatározzák, hogy bekövetkezik-e a járvány." "Különösen a fiatal állatok elválasztás vagy szállítás után, amikor olyan környezeti hatásoknak vannak kitéve, mint például rossz szellőzés, nagy sűrűség, hirtelen hőmérséklet-változások vagy túlzott ammóniakoncentráció, természetes légúti védelmük károsodik, így nagyon érzékenyek a súlyos másodlagos fertőzésekre."
Főbb kórokozók
Különféle vírusokat és baktériumokat általában izolálnak légzési nehézségben szenvedő állatokból.
1. Etiológia
A vírusok károsodást okoznak azáltal, hogy elnyomják az immunrendszert és elpusztítják a csillókat (finom szőrszálakat, amelyek eltávolítják a nyálkát és a törmeléket a légutakból).
1-es típusú szarvasmarha herpeszvírus (BoHV-1) / A fertőző szarvasmarhák rhinotracheitise (IBR) egy erősen fertőző vírus, amely a felső légutak súlyos gyulladását okozza, és jellegzetes „piros orr” megjelenést eredményez.
Szarvasmarha légúti syncytial vírus (BRSV): Károsítja a hörgők és az alveolusok bélését, és jellemzően súlyos akut tüdőgyulladást okoz, különösen borjakban.
A 3-as típusú parainfluenza vírus (PI-3) gyakori kiváltó ok, amely enyhe vagy közepes légúti károsodást okozva elősegíti a bakteriális inváziót.
A szarvasmarha vírusos hasmenés vírusa (BVDV), bár elsősorban az emésztőrendszert és az immunrendszert célozza meg, elnyomja az állat általános immunitását, így nagyon fogékony a légúti betegségekre.
2. Másodlagos bakteriális fertőzések
Víruskárosodást követően ezek a baktériumok gyorsan elszaporodnak a tüdőben, ami a tüdő konszolidációjához és súlyos tüdőgyulladáshoz vezet. A legtöbb esetben ezek jelentik a végső halálokot.
A M. haemolytica, korábban Pasteurella haemolytica néven ismert, vitathatatlanul a legfontosabb kórokozó. Erős méreganyagokat szabadít fel, gyors és súlyos tüdőkárosodást okozva, és sok esetben hirtelen halált okoz.
A P. multocida egy másik gyakori kórokozó, amely a M. haemolyticához képest jellemzően krónikus, enyhébb tüdőgyulladást okoz.
A Haemophilus somni (H. somni) számos betegséget okozhat, beleértve a tüdőgyulladást is, amelyre jellemzően fibrines gennyes váladékozás (genny és fibrin) jellemző.
A Mycoplasma bovis (M. bovis) egy különösen alattomos kórokozó, amely gyakran krónikus, refrakter tüdőgyulladást okoz, és hatással lehet az ízületekre és a belső fülre.
A juhok bakteriális okai hasonlóak, a bakteriális pasteurellosis (amelyet hemolitikus Mannheimia és Treponema okoz) az akut, halálos tüdőgyulladás leggyakoribb oka.
A stressz kulcsszerepe
A kórokozók mindenütt jelen vannak a gazdaságokban, de nem minden állat betegszik meg. A stressz jelentős tényező, amely az állatok egészséges állapotából beteg állapotba való átmenetet okozhat. Minden olyan esemény, amely a kortizol (egy stresszhormon) jelentős felszabadulását váltja ki, rontja az állat azon képességét, hogy hatékony immunválaszt hozzon létre.
Hétköznapi stresszorok Az anyától való hirtelen elszakadás az egyik legstresszesebb esemény egy fiatal állat életében.
Szállítás és vegyes{0}}fajtenyésztés: A különböző forrásokból származó állatok keveredése új kórokozóknak teszi ki őket, amikor a szállítási stressz tetőzik. Ez különösen szembetűnő a hizlaló telepeken.
A gyors hőmérséklet-változások, a magas páratartalom és a magas vagy alacsony hőmérsékleti stressz arra kényszeríti az állatokat, hogy az immunrendszerükből származó energiát más funkciókra irányítsák.
A légutakban felgyülemlett ammónia és nedvesség irritálja a légúti nyálkahártyát, elősegítve a fertőzést, ha az ammóniakoncentráció meghaladja a 25 ppm-et.
Az alultápláltság, különösen az alapvető vitaminok és ásványi anyagok, különösen a szelén és az E-vitamin hiánya károsíthatja az immunrendszer működését.
A szükséges eljárások, mint például a szarveltávolítás, a kasztrálás és más sebészeti eljárások átmeneti stresszválaszokat okozhatnak, amelyeket kezelni kell.
Ezért a korai felismerés kulcsfontosságú a sikeres kezeléshez és a betegség terjedésének megakadályozásához. A tünetek változatosak, kezdetben szapora légzés, köhögés, valamint fokozott orr- és szemváladékozás. A gyors, felületes légzés a csökkent tüdőkapacitás kulcsfontosságú mutatója; a köhögés lehet száraz, paroxizmális vagy nedves, ami légúti irritációt jelent; és a váladékozás tiszta folyadékból fokozatosan sűrű, sárgás-zöld gennylé alakul át, ami esetleges bakteriális fertőzésre utal.
A betegség előrehaladtával súlyosabb szisztémás tünetek jelennek meg. Az állatoknál magas láz léphet fel, a testhőmérséklet gyakran meghaladhatja a 39,6 fokot, ami kulcsfontosságú védekező válasz. Ezt letargia, álmosság, csökkent vagy teljes étvágytalanság és lógó fülek kísérik, ami elszigeteltséghez vezet. Ez nemcsak az állapot romlását jelzi, hanem közvetlenül gazdasági veszteségekhez is vezet. Súlyos esetekben az állatok a szájukon keresztül lélegezhetnek, és kinyújthatják a nyakukat, hogy elősegítsék a szellőzést a rendkívüli légzési nehézség miatt. A hipoxia következtében akár cianózis (kék nyálkahártya) is kialakulhat náluk.
Átfogó megelőzési és kezelési stratégiák
Ezzel az összetett kihívással szemben egy integrált egészségügyi menedzsment stratégia javasolt. A megelőzésben központi szerepet játszik egy, a gazdaság adott körülményeihez igazodó átfogó oltási program. A szilárd környezetvédelmi ellenőrzéseknek és az aprólékos napi gazdálkodásnak ezt kell kiegészíteniük.
"A jó szellőzés, a megfelelő állománysűrűség és az újonnan betelepített állatok karanténban történő megfigyelése hatékonynak bizonyult a betegségek előfordulásának csökkentésében" - teszik hozzá a szakértők.
A kezelés szempontjából kulcsfontosságú az időben történő diagnózis és a hatékony, széles spektrumú{0}} antibiotikumok alkalmazása. Az elmúlt években az állatspecifikus makrolid antibiotikumok, mint például a tilmikozin, fontos kezelési lehetőséggé váltak, mivel nagy hatékonyságúak és hosszan tartó -hatásuk a gyakori légúti kórokozókkal szemben, elősegítve a betegség leküzdését és a beadás gyakoriságának csökkentését.
A szarvasmarhák és juhok légzési nehézségei gyakori probléma az állattenyésztésben; ezért döntő fontosságú az állatok egészségét fenyegető hosszú távú-fenyegetés kezelésére irányuló intézkedések megerősítése.